globaldcholding.ltd

Bodor Ádám Verhovina Madarai

Adam rendszeresen olvas fel Klara Burszen kisasszonynak a volt evangélikus könyvtárból kölcsönzött magyar könyvekből, egyikük sem érti, de a lány "leeresztett szemhéjjal megilletődve hallgatja". Az utópisták a tökéletes boldogság országát álmodták meg. Bodor Ádám, akárcsak Orwell, az ellenutópiák ösvényeire vezet. Bodor Ádám: Verhovina madarai – Változatok végnapokra, Magvető Kiadó, Budapest.

Bodor Ádám: Verhovina madarai

  • Bodor ádám verhovina madurai chennai
  • Bodor Ádám: Verhovina madarai | bookline
  • Ennek a beruházásnak hála akadálymentessé vált a közlekedés a budapesti Berlini utcában | Magyar Építők
  • Körömvirág balzsam mire jo de londres 2012
  • Könyv: Verhovina madarai (Bodor Ádám)
  • Bodor ádám verhovina madurai express
  • Bodor ádám verhovina madurai hotel
  • Bodor Ádám játszik veled, Olvasó! - Librarius.hu

Bodor ádám verhovina madurai india

Kritika–2012. február 17. Változatok a Sinistra körzet re? Ez az első kézenfekvő kérdés, amely az olvasóban felmerülhet, s ezt feszegetik Bodor Ádám új regényének kritikusai is. S ha szerencsésen átkeltünk az ingoványon, nem árt megfordítva is feltennünk a kérdést: mit mond nekünk Verhovina Sinistráról? - Szendi Nóra kritikája Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvéről. Bodor Ádámot saját bevallása szerint soha nem a kommunista önkény ábrázolása érdekelte, hanem a kelet-európai térség "általános morális és egzisztenciális képe" – ami pedig független az aktuális hatalmi berendezkedéstől. (Bodor Ádám – Balla Zsófia, A börtön szaga, Magvető, Bp., 2001. ) Jablonska Poljana nem elnyomók és elnyomottak világa, ahová – szabad akaratunkból − csak befelé vezet az út; mégis elfullad és sűrű nyákkal telik meg a torkunk, elémelyülve pihegünk, hogy szokjuk a település fullasztó levegőjét, míg agyunkat gőzökből képekké gomolygó álmok kezdik ellepni. Tömött lombú, csengő-bongó, bódítóan zümmögő álmok szivárványosan tündöklő jégmalomról, minden időkre jótanácsokkal szolgáló szakácskönyvről, a cakkos lángos illatáról vagy a nyál ízéről, és avas, dögszagú, alattomos jelenések, melyek éjjel-nappal a pusztulásról sustorognak a fülünkbe.

Revizor - a kritikai portál.

Az 1936-ban született író feladja a leckét a bármikor született olvasóknak, hiszen ezek a novellák látszólag könnyen megadják magukat – pontosabban: megadják az élményt. De tényleg ezt tűzte ki célul a szerző? Vagy rutinos öreg rókaként úgy csinál, mintha meg akarna felelni az olvasói elvárásoknak, s közben az ismernek tűnő utakon vezetve jégre viszi a rajongókat? Nem könnyű megfejteni, de talán – nem csak a szerző iránti tisztelet mondatja velem – érdemes nekifeszülni, s komolyan venni az olvasást. "…Amúgy illusztratíve mindössze egyetlen használható képsorom maradt a Matterhorn mormotáiról: ahogy a kis célszemély, a megfigyelt egyed éppen iszkol az odúja felé. Csak a hátsóját mutatja, mely kicsit világosabb, kicsit pihésebb, mint bundája egésze, középen jól kivehető kis csillag alakú sötét nyílással, ahonnan a rémület kis barna darabkái potyognak az alpesi ködök áztatta havasi fűbe…" (A Matterhorn mormotái)

Bodor ádám verhovina madurai distance

"A vízvédelmi körzetben (…) hirtelen történni kezdett egy és más" (kiemelés tőlem -Sz. N. ) – fog bele a brigadéros eltiprását megelőző s talán megelőlegező események – például a madarak elüldözése − ismertetésébe Adam, a regény domináns elbeszélője, egyúttal a brigadéros nevelt fia. Határozatlan és hiányzó alanyok, megnevezetlen tárgyak, szenvedő szerkezetek apró likacskái lepik a szereplők mondatait, s e kis nyílásokon, akár tésztaszűrőn a víz, éppen az információ (számunkra) legfontosabb(nak tűnő) része csurog ki. E látásmód logikája szerint nem arról terjengenek mendemondák, ki döfte hátba Nika Karanikát, hanem egy késről, "melynek pengéje beletört a gerincébe". Felületes olvasásra Korkodus útjának kiragadott mozzanatai egy összeesküvést rajzolnak elénk. Csakhamar rájövünk azonban: ez lehetséges, de szűk kereteket szabó értelmezés, amely egy jablonska poljanai lakos minden idegenben kémet látó verziójához állhat közel, a történtekre viszont nem ad elégséges magyarázatot. Kibogozhatatlan, milyen viszonyban állnak egymással (ha egyáltalán) azok az ellenséges erők, melyek változatos módszerekkel és számtalan alakban törnek a brigadéros ellehetetlenítésére és Jablonska Poljana birtokba vételére.

Bodor ádám verhovina madurai road

Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam, a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe - a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A "Verhovina madarai" alcíme "változatok végnapokra": a kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. "Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden. " -És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Magvető Kiadó

bodor ádám verhovina madurai chennai

Bodor ádám verhovina madurai express

Az emberek szenvednek, és páncélba zárják szenvedésüket; árulóvá lesznek, bár talán maguk sem tudják, kinek az érdekeit szolgálják ki – ha egyáltalán érdekekről, s nem inkább arról van szó, hogy az önjáró hatalmi struktúrák újra és újra legyártják a maguk szükségszerű áldozatait, spionjait, a lelkekben motozó örökös készenlétet – így tartva fenn az örökös hanyatlást. A természet ezalatt közönyösen hallgat: nem avatkozik az ember dolgába. Mialatt a fényképezőgéppel felszerelt, Jablonska Poljana megszokott rendjét felforgatni érkezett idegen lomha kőként süllyed a mindent kékre festő forrás mélyére, addig törékeny pálcikákból, ágacskákból, szőrszálakból friss fészkek épülnek az elpusztított madárlakok helyére. A madarak otthonos tevékenykedése jótékony, enyhítő alkonyt borít a vidékre. Minden bizonnyal Anatol Korkodusnak is eszébe jutott, mennyivel tartósabb egy ág szélén billegő fészkecske, mint az ember alkotta rendszertelen rend, amikor arra kérte Adamot, porhüvelyét a kék forrásba helyezze.

bodor ádám verhovina madurai road

Most érkezett volna el az ő ideje, hogy hirtelen kitavaszodott. Olvassa tovább! Bodor Ádám oldala a Digitális Irodalmi Akadémián

Március végén itt az éjszakával egyszerre a házak közé még a fagy dermesztő csöndje ereszkedik, mégis egy hajnalon Anatol Korkodus arra riadt, hogy az ereszről nagy csörömpöléssel hullanak a jégcsapok. Reggel, amikor a lejtőkről már az olvadó hó neszelése is behallatszott a házba, postagalambbal üzent a gyűjtőtóhoz, hogy Duhovnik gátőr haladéktalanul nyissa meg a zsilipeket. A galamb ugyan nem tért vissza, Anatol Korkodus azért a permetező esőben, esőszínű köpenyében két napon át többször is kisétált a Jablonka partjára, a vízmérőkhöz, leste a jégtábláktól harsogó áradatot. De a folyócska csak a közeli lejtőkről lecsorgó zavaros hólétől dagadozott. Úgy látszik, hiába üzent, odafönn nem nyitották meg a zsilipeket. Hiába bizony, mert Duhovnik gátőr akkor már rég nem élt. Széltépte, varjúcsípte alakja ősz óta a gát közelében, egy hegyi juhar legalsó ágán, vékony drótkötél végén himbálózott. De Anatol Korkodus ezt nem tudta. A telet a befagyott tó mellett a gátőr köztudomásúlag átalussza, nem hiányzott hát senkinek.

Minden figurát az őrület és a hétköznapiság határvonalai rajzolnak ki. Szeretek eljátszani a gondolattal, hogy vajon az írók melyik szereplőjükkel lehetnek leginkább azonosak a szövegeikben. Habár a Verhovina madaraiban Adam tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, mégis irodalmi coming outként éltem meg a lóarcú vándor megjelenését – és nem a lóarca miatt. Az idegen leírása (mákosan őszülő haj, függőlegesen barázdált arc, bánatos szemek) és kívülálló helyzete nagyon is azt a képzetet keltették bennem, mintha az író maga jelenne meg Verhovinán. Bodor Ádám Ez az epizódszereplő intézi Anatol Korkodushoz azt a kíméletlen kérdést is, ami eddigre az olvasóban is megfogalmazódik: Meséld csak el, mi az, hogy brigád, mi itt ez az egész. Főleg azt, hogy mi a csudával foglalkoztok itt? S amikor megkapja a választ (»Vízzel. «) nem lesz kevésbé cinikus: Ezt nem gondoltam volna. Eddig úgy tudtam, folyik, csorog az magától is. Megfájdul a fejem, görcsölni kezd az agyam, ha ilyesmit hallok. Mert tudd meg, haszontalan dolog, a kutyát sem érdekli.

January 22, 2022, 11:22 am